Vannak, akik szavakat használnak hozzá, mások képeket, zenei hangokat, köveket.

Mi ízeket.

Velük mondjuk a történeteinket magunkról és a világunkról, borral és étellel mesélünk a szekszárdi égről, és a szálkai földről, vadas erdeinkről, szelíd tavunkról, az itt élő emberekről – mert az ízben tárulkozik föl a teremtett dolgok lényege, ezért próbálja meg szájába gyömöszölni az egész világot minden kisgyerek.

Garaczi János, indított el a szakmai utamon, ő szerettette meg velem a vendéglátást. Mellette sikerült megtanulnom, hogy a szakma alapja az alázat és a kitartó kemény munka.

A tanyacsárdában eltöltött tanulóévek után sikerült kikerülnöm Franciaországba, ahol több évet töltöttem, különböző stílusú éttermekben, itt sikerült megismernem a francia konyha kifinomultságát, sokoldalúságát és megtanulnom, hogy a fűszer kiegészítő, nem pedig alapanyag. Ennek ellenére azt vallom, hogy magyar konyhában egy magyar szakácsnak magyar ételt is kell készítenie.

Csodálatos földrajzi adottságaink vannak, amelyek széles alapanyag választékot biztosítanak, kiváló minőségben. Fontosnak tartom, hogy helyi alapanyagokra alapozva helyi ízeket kínálhassunk vendégeinknek. Hiszem, hogy a magyar hagyományokra lehet alapozni, és egyben meg is kell védeni értékeinket.

Amellett, hogy fontosnak tartom a folyamatos megújulást, a mi generációnknak egyfajta gasztronómiai honvédelmet kell folytatnia, hiszen nem szabad hagynunk,hogy a tradicionális magyar konyha a nemzetközi trendek útvesztőiben elvesszen.