Filozófiánk

Egész életünkben történeteket mesélünk. Vannak, akik szavakat használnak hozzá, mások képeket, zenei hangokat, köveket. Mi ízeket; velük mondjuk a történeteinket magunkról és a világunkról, borral és étellel mesélünk a szekszárdi égről, és a szálkai földről, vadas erdeinkről, szelíd tavunkról, az itt élő emberekről - mert az ízben tárulkozik föl a teremtett dolgok lényege, ezért próbálja meg szájába gyömöszölni az egész világot minden kisgyerek.
Amikor az ember ételt vesz a szájába, valójában ég- s földdarabot kóstol, és a rajta élő emberek esszenciáját. Az idő járásának tudománya figyelmen kívül hagyja az egyes helyen élő emberek lelkét. Pedig az, hogy milyen nap süt bennük, mennyi kedvükben a ború, sajátos, csak a helyre jellemző éghajlatot csinál. A föld finomanyaga összekeveredik a rajta élőkével, így minden tájnak megvan a maga zamata az ég alatt, így lesz nekünk is egyedi a történetünk és utánozhatatlan az ízünk.

Megkóstolod a mesénket?